Fogalmazd meg az érzéseidet!

Bizonyára észrevettétek, hogy egyre kevesebb idézetet teszek ki. Ez azért van, mert már egy ideje azt érzem, hogy mindegyik ugyan arról szól: légy önmagad, a szeretet mindent megold, engedd el az életedből, ami nem oda való… stb. stb. Viszont megoldást egyik sem ad, csak kapaszkodót a gyengeségre és a tehetetlenségre. Az emberek többsége nyakig ül a szarban, akkor kap egy ilyen bölcsességet, amiben aztán jól bele is kapaszkodik. Nem vonatkozik rá, nem is tesz érte, hogy rá vonatkozzon, de magáévá teszi a gondolatot, hogy ez hozzátartozik, mert kell a napi túléléshez. Pedig dehogy! Ezeknek akkor lehetne igazi értéke, ha tényleg tanulna belőle az olvasó, de azt látom, hogy nem. Sokan magukra szabják, pedig az élete pont arról szól, amiről az írás beszél, hogy milyen ne legyél, mit ne tegyél. Milyen kényelmes is elhinni, hogy ez akár róla is szólhat… Ennek egy tanulsága van: tanulni kell belőlük és nem rácsapni, hogy végre egy magyarázat, hogy „miért csinálom rosszul az életem”, vagy épp azt mondani, hogy „persze én is ezt csinálom, így élek, gondolkodom”, pedig dehogyis.

Tőlem is sokszor elvárják, hogy aszerint gondolkodjak, éljek, érezzek, amit kiteszek az oldalra, vagy épp sorselemzésnél, spirituális tanácsadásnál elmondok. Nyilván nekem sem megy minden, hiszen én is emberből vagyok, esendő, manipulálható és –sajnos – nagyon is érzelmi alapon döntő fajtából. De igyekszem változni, változtatni (még azon az áron is, hogy sok embert kiiktatok az életemből), bár sokan ezt úgy értelmezik, hogy nem ragaszkodom az elveimhez. Persze, hogy nem! Különösképpen, ha közben változtak a dolgok körülöttem. Bár bikaként hivatalosan ragaszkodnom kellene ahhoz, amit egyszer kimondtam – még ha beledöglök is -, de az évek alatt megtanultam, hogy a fejlődéshez elengedhetetlen a saját magunk, vagy az egónk által kimondott szó, gondolat, érzés felülbírálása. Nap mint nap nekem is tanulnom kell újra és újra az embereket. Nem vagyok mentes a csalódásoktól, hiába látom előre mi fog történni, az emberi énem ad még egy esélyt, hogy hátha még sem… hátha tudok javítani, segíteni, és nem elhinni, hogy ez ilyen…

A legnagyobb probléma, hogy ragaszkodunk a régi berögzült, már nem működő gondolatmintákhoz, elvekhez. Minden alakul körülöttünk, miért pont mi ne változzunk?

A nagy bölcsek, mint például Coelho, Müller Péter, Tolle, Osho, Hesse, de még sorolhatnám, egy általános, nagyon jól megfogalmazott eszméket hirdet, saját tapasztalatokat ad át, de a legfontosabb az, hogy ezek csak érdekességek legyenek, emellett alkossuk meg saját gondolatainkat, érzéseinket, és ezeket helyezzük bele a saját életünkbe. Mert bizony vannak saját gondolataink! Még ha nem is olyan jól hangzanak, mint fent említett „tanítók „– szintén hús-vér emberek – által megfogalmazott életfilozófia, de legalább a miénk. A saját életünkről, érzéseinkről, gondolatainkról szól, és nem készen kapjuk. Tudod, tudom… Sokkal kényelmesebb így, de az élet a mozgásról, a fejlődésről, a változásról szól, és a nagy tudósok, filozófusok nem tudják ezeket személyre szabottan prezentálni. Mások eszméi ne tévesszenek meg senkit, mert rövid távú segítséget adnak, hiszen csak illuziók… (Lexan)