Májusi energiák

Május eleje

Olyanról kell írnom, amiről még azt hiszem, soha nem írtam, hiszen elképesztően ritka – és nagy horderejű – konstelláció alakul ki a napokban. A Chiron és a Szaturnusz zárnak be kvadrát fényszöget egymással, s mivel ezek nagyon lassú mozgású égitestek, ezért a különleges jelző. Nehéz tapasztalást hordozhatnak, hiszen a Chiron (erről már sokat olvashattál korábban) a bennünk élő lelki sebeknek a szimbóluma. Azoknak, amelyeket soha nem bocsátottál meg se magadnak, se másnak. Azok a sérülések, amelyeket ott hordozol a lelkedben, és – ez a legszörnyűbb – legtöbbször nem is tudsz róluk. Ilyen a minden emberben jelen lévő halálfélelem például, de nagyon sok más, hétköznapi seb is ide tartozik (folytatás a másik oldalon).

A Szaturnusz pedig a „nagy tapasztalás” üzenetét hozza: most bizony nem menekülhetsz el az elől, hogy találkozz ezekkel a sebeiddel. Nem takargathatod – és a legfontosabb –, nem háríthatod tovább másra a felelősséget. Bizony, csak te, csakis, csakis te vagy képes feloldani és begyógyítani a sebeket. Nem más, nem valamilyen csodatévő gyógyító, nem Jézus, aki azt mondja neked, hogy „kelj fel és járj”, hanem Neked kell a lényeg legmélyére beengedned a gyógyítást. Hiába tesz meg a világ mindent, hogy meggyógyítson, ha te továbbra is ellenállsz, akkor nem történik majd semmi. Így rajtad múlik minden.

A napokban (hetekben) pedig ha valami katartikussal, elképesztően hatalmas problémával találkozol, ami nagyon „beakad”, akkor tudd: minden rendben van, csak az univerzum szeretne meggyógyítani téged, csak éppen nem úgy, ahogyan te azt elképzelted… Ne állj hát ellen, hanem engedd meg az energiát és a tapasztalást, mert nem menekülhetsz tovább.

A Jupiter–Szaturnusz kvintil egy (újabb) izgalmas váltást mutat, immár nem a hétköznapok, hanem messianisztikus szinten. A Jupiter az Igazság, a Törvény, a Szeretet, a Rend, és a Hit szimbóluma. Nagyon komoly átalakulások zajlanak ezeken a területeken, de nem csak benned, hanem az egész világon. A hited és világod rendjét működtető igazságaiddal szembesülsz, azokat meg kell tapasztalnod teljesen, mert csak így tudod megélni, mennyire Valódi mindaz, amiben hiszel. S amiben hiszel, azt tapasztalod, ezért ha a világban eluralkodó hazugságokra és illúziókra alapoztad az életedet, akkor amint azok szépen lassan leomlanak, egyfajta talajvesztettséget érezhetsz, igencsak erőteljesen (folytatás a másik oldalon).

Magas szinten viszont ez az energia segít stabilizálni Hited erejét. Aki az ördögöt festi a falra, az megtapasztalja az ördögöt magát, de Te, aki képes vagy túllépni az illúziókon, nem fogsz félni egy falra festett képtől, és tudod, hogy a fal mögött ott van egy hatalmas létező és lélegző univerzum, amely kilépve börtönödből, rád vár. Tehát láss túl a falakon, az illúziókon, csak bízz tovább kitartóan, mert a gyümölcsök be fognak érni! Bátran hívd be az általad elérhető legmagasabb és legfényesebb igazságokat, és cselekedj azok szerint, hogy TISZTA belső szándékod megnyilvánulhasson. A Jupiter a kiáradás és bőség energiája is egyben, tehát engedd meg, hogy táplálja a te belső magodat!

Tapasztald meg a hitedet, bőségedet, és hagyd leomlani a nem időtálló igazságaidat!

A Mars szembenállásba kerül a Lilithtel, amit egy mondatban így foglalhatnánk össze: add fel a küzdelmet – erre tanít most a Mars helyzete, hiszen a Mars a harcias erőidet szimbolizálja. A Lilith a „dráma” energiájának szimbóluma, amikor különböző helyzeteket teremt az ember magának, ahol valamilyen formában a külvilágból, emberektől energiát, figyelmet kap. Ezek mögött általában elfojtások, tisztázatlan, feltáratlan minták rejlenek. A mai szembenállás azért is kiemelkedő, mert egy nagyon fontos üzenetet hoz el számunkra: a drámáktól, játszmáktól, akarattól, szükségektől megtisztult élet üzenetét! Amikor már nincs szükséged a másikra, nem azért vagy valakivel, mert valamilyen hiányodat ő ellensúlyozza, hanem mert te mint egész ember csatlakozol egy másik egész emberhez. De ennek megtapasztalása a feszültségek megélésén keresztül vezet, és nem a menekülés a megoldás!


Május közepe
Legyél nyitott a tudásra, bölcsességre, engedd meg, hogy átalakulj! Ne rögzülj be különböző elvekbe, inkább legyél „igen-ember”, aki az élet által elé hozott újdonságokra igennel, és a megismerés kalandos vágyával válaszol! Tűz a tűzzel találkozik. Impulzív nap (napok), hiszen a tüzes Mars és a tüzes Jupiter most egy tüzes trigon kapcsolatba kerül. A Bika csillagképben és az ikrek jegyében álló Mars, valamint a mérleg Jupiter egy nagyon magas szintű kommunikációs, kapcsolati energiát hoz el: a tükörben (a külvilágban) megismert élmények adnak most erőt neked! Amikor tudod, hogy már nincs szükséged semmire, és már nem az egódat szeretnéd tovább építeni, hanem csak a pillanat csodájának szeretnél élni. Amikor megérted, hogy nem a dolgok, nem az emlékek és érzések tesznek valakivé, nem azok, amiket felhalmoztál, hanem az, aki valójában vagy. Amikor képes vagy túllépni rendszereken, benned lévő igazságokon, hogy egy olyan úton indulj el, amelyik hosszú időn keresztül hoz számodra tapasztalatokat.

A Vagyok-Aki-Vagyok megélése nem úgy történik, hogy odamész valakihez, és jól megmutatod magad neki. Ez az akarat nélküli létezés, ez a csönd, amikor bár hallod zakatoló gondolataidat és látod az élet folyását, ezeken kívülálló, megfigyelő maradsz. Amikor csak vagy, lélegzel, és ennyi az egész. Figyelsz. És ezt senki nem fogja észrevenni úgy, ahogyan te szeretnéd: bumm, ez egy hatalmas pofon az egódnak! Nem fogják isteníteni a Lényedet sem – sajnálom. Nem fognak mások a lábadhoz borulni és a nagyságodat, hatalmas spiritualitásodat vagy más „értékeidet” dicsérni. Ha erre vágysz, soha nem fogod megkapni. Viszont ha a Vagyok-Aki-Vagyok állapotában létezel, mindenki örömmel lesz a társaságodban, mert megengedő vagy, amiben mindenki Vagyok-Aki-Vagyokká válhat. Van ennél nagyobb ajándék a Földön? Csak legyél hát, és minden a lábad elé hullik, amiben megélheted Önmagadat! Ebbe nyújt egy apró betekintést a mai nap varázsereje.

A Nap és a Szaturnusz egy kvinkunksz (feladat) típusú fényszöggel kapcsolódik. A tegnapelőtt olvasottak után látszik, hogy csodálatosan összevág minden: ami ezen a héten történik, történt veled, ami nyomot hagyott benned, annak jelentősége van életfeladatod beteljesítése szempontjából. Természetesen azzal kell foglalkozni, amit konfliktusként éltél meg belső világod és a külvilág között (lásd 13-i üzenet). Emlékezhetsz, hogy a Szaturnusz – mint a Küszöb Őre – csak azon az életfázison enged át, amit 100%-osan kipipáltál magad mögött. Ami már nem hagy nyomot benned, ami nem nyomja meg a piros gombot, és nem tud kihozni a sodrodból. Éppen ezért – áldás rajta – felhívja arra a figyelmet, hogy mire kell még fókuszálnod, ha a Teljességedet keresed. Bízom benne, hogy ez alapján a kis útmutató alapján könnyedén felfedezed a napokban, hogy mely területeken ragadtál még be.

Május vége
A Jupiter–Neptunusz kvinkunksz egy olyan ritkaság, amire mindenképpen oda kell figyelnünk. A Neptunusz messianisztikus égitest, ami azt jelenti, hogy az üzeneteit nem a mindennapokban, hanem az egész életedre, vagy egy hosszabb életperiódusodra lebontva tudod csak értelmezni. A lélek legmélyebb titkait rejti, a lélek mélységeinek szimbóluma. Megmutatja, hogy mit kezd az ember a benne rejlő lelkiséggel. A mélyben található dolgok sokszor félelmetesek, ezért a Neptunusz mutatja a ködök és illúziók világát is, azt a módot, ahogyan elrejtjük magunk és mások elől lelkünk mélységeit. Hozzá kapcsolódnak a függőségek, amelyekkel kiválóan el lehet takarni a valóságot, ám ugyanakkor a spiritualitás szimbóluma is. A Jupiter pedig a Bölcsesség, az Igazság és a Törvény tükre: olyan igazságoké, amiket tanáraid, vallási vezetőid, szüleid adtak neked, amelyeket könyvekből és tapasztalatokból szedtél össze, általában a nagy része nem is a te bölcsességed.

A kvinkunksz pedig feladatot jelöl: vajon össze tudod-e egyeztetni az univerzum elválasztatlanságon alapuló, Minden Egy rendjét a benned élő igazságokkal? Képes vagy-e a mindennapjaidat is a Teljesség jegyében élni? Nagyon sok útkereső számára létezik egy földi, mundán világ, és egy külön életben létező lelki, spirituális világ, és ezek mintha külön törvények szerint működnének. Ez természetesen valójában lehetetlen. Éppen ezért mostanában annak a felismerése zajlik, hogy nem szabad ezeket a világokat, életeket különválasztani.

Más szinten pedig a benned élő félelmek és függőségek tudnak oldódni. Viszont egyre jobban tapasztalhatod, hogy amitől félsz, azt megteremted. Éppen ezért ez egy ördögi, lehúzó örvény, amibe belekerülhettél, mert ha egyre jobban el akarsz valamit utasítani magadtól, annak egyre nagyobb erőt adsz. Kiszállni az örvényből csak „alul” lehet: ha megengeded, hogy a félelmeid teljesen magukévá tegyenek, és lehúzzanak a mélybe. Azaz alá kell szállnod a saját lelked legmélyére, ahová eddig soha sem mertél bepillantani. Viszont ide a Jupiter tüzét le tudod magaddal vinni, és képes vagy kiegyensúlyozni önmagadat. Bátorságra van szükséged, ne félj a sötéttől, mert képes vagy rá!

A Mars igen feszült helyzetbe kerül a hónap végére, ennek a „bemelegítése” zajlik épp. A Plútó és a Mars kerülnek kvinkunksz (feladat) fényszögkapcsolatba. A Plútó ráadásul a Mars magasabb oktávja. Akarat/áldozat, energia, teremtés, erő/erőtlenség, indulat/apatikusság, ösztönösség: ezek a témák vannak ma (és a hónap végén) terítéken. Ha ilyen, vagy ehhez hasonló energiával találkozol, akkor tudd, hogy ez nem véletlen, ezekkel van most dolgod, hogy megtapasztald és átalakíthasd! A Plútó a Minőségi Változás jelképe, amikor a Mars – mint a Mennyiségi Változás jelölője – átcsap minőségbe. Az erőket meg kell tanulnod „feladni”, átalakítani: képes vagy az erőiddel másokat emelni, másoknak adni? Képes vagy elengedni az önzésedet, az akaratodat, és kilépni a bizonytalanságból, amikor csak azért akarsz valamit megmutatni, hogy bebizonyítsd, nem vagy bizonytalan és vagy valaki? Lehet, hogy a vágyerőid túlzott mutogatása erőtlenségedből fakad?

A Jupiter és a Szaturnusz alkotnak most trigon kapcsolatot, amiről idén majd november 11-én írok részletesebben, illetve tavaly is előkerült már ez a kapcsolat. A hátráló mozgások miatt háromszor is aktivizálódnak idén, ez a középső, tehát egyfajta változás áll be a tavaly karácsony óta eltelt időben, ami a jupiteri energiákat jelenti. Érdemes jegyzeteket írnod magadnak, és felhívni a figyelmedet novemberben, hogy lapozz majd ide vissza. Nézd meg, hogy a világképed és a bőséged milyen változásokon ment keresztül ebben az időszakban. Ugyanis sok minden lebomolhatott az életedben, aminek hiányát megélhetted, de közben megtapasztalhattad annak emelő erejét is. A kiáradás és a szűkülés csak nézőpont kérdése: a TE feladatod azt megélni, hogy a szűk-ség valójában csak illúzió, mert minden a tiéd. És a bőség valójában szintén illúzió, mert minden a tiéd. A kettő pedig egymásba és egymásból áramlik. (Kiss Balázs Kunó)

Februárban végre mindent megkapsz, amire régóta vártál

Februárban megnyílik számodra a bőségszaru, amiből korlátlanul áramlanak majd hozzád a megvalósulásra váró lehetőségek. Készen állsz rá, hogy fogadni tudd azt a rengeteg ajándékot, amit az élet most neked kíván adni. Azt gondolnád, hogy ajándékokat kapni és elfogadni könnyű és örömteli feladat. A Február hónap feladja számodra a leckét ezzel kapcsolatban. Most meg fogod látni a valóságot annyi év távlatából, hogy milyen szűk falakkal vetted magad eddig körbe és milyen keveset tudtál befogadni a rendelkezésre álló lehetőségek közül.

Ahhoz, hogy az ajándékokat el tudd fogadni az életedtől hatalmas helyet kell teremtened az életedben. Nagyon tágasra kell nyitnod minden ajtót és ablakot, mert most szó szerint mindenhonnan fog érkezni az a rengeteg áldás, amire olyan régóta vártál. A kulcs ebben a hónapban a megnyílás és a nyitottnak maradás. Most nem kell udvariasságból visszautasítanod, ha az élet még több ajándékot kínál számodra. Határozd el, hogy addig fogsz venni a bőségszaruból, ameddig jólesik mindez.

Minden korlátodat te magad állítod fel

Most végre meg fogod érteni, hogy egyedül te szabsz határokat annak, ami az életedbe érkezik. Minden gondolatod, minden szavad és cselekedeted döntő jelentőségű. Figyeld kérlek, hogy milyen gondolatok foglalkoztatnak. A bőség vagy a szűkösség tölti ki a fejed? Figyeld a szavaidat, amik elhagyják a szádat. A lehetőségekről vagy az akadályokról beszélsz? Figyeld magad miközben cselekszel. Kihasználod az adódó lehetőségeket vagy halogatod őket?

Az életed minden egyes nap telepakolja számodra a bőségszarut mindennel, amire igazán vágysz, neked csak annyi a dolgod, hogy elvedd a büféasztalról, amit megkívánsz. Ha te nem veszel semmit, akkor senki nem fogja rád tukmálni vagy a szádba tömni. Ha otthagyod azt a sok finom falatot, akkor arra a napra kihasználatlan marad a bőségszaru. Figyeld meg, hogy igazából a saját döntéseid szabják meg a korlátaidat és nem maga az élet. Ha túl kevésnek érzed, amid van az csak azért van, mert túl keveset engedsz meg magadnak.

Nincs olyan, hogy túl sokat akarsz vagy túl nagyra vágysz

Tudom, hogy azt tanultad, hogy a “szegénység erény”, de az új spirituális korban ez a gondolat már csak egy régi romos fal, amit ideje lenne lebontani. A bőség ajándéka nem szab számodra korlátokat. Most az a feladatod, hogy folyamatosan tágítsd a bőséggel kapcsolatos korlátaidat és egyre szélesebbre tárd a kaput, amin keresztül a bőséget szállító energiák beléphetnek az életedbe. Az új spirituális kor jelmondata “a bőség fejlődési lehetőség”. Ha nélkülöznöd kell akkor az energiádat a hiányra, vagyis lefelé koncentrálod és nem tudsz az égre figyelni, ellenben ha mindened megvan, amire vágysz, akkor a hiányérzet nem von el tőled felesleges többlet energiát.

Kezeld úgy a hiányérzetet, mint az éhséget. Ha túl sokáig van hiányérzeted, az olyan mintha éheznél, éhesen pedig nem tudsz az igazán fontos dolgokra figyelni. Ha vágysz valamire, akkor kérj és vedd el amit kaptál. Meg kell tanulnod megajándékozni magad, akár minden áldott nap valamivel, ami bőséget és megelégedettséget hoz számodra. A bőség tudata segít neked még tágasabbra nyitni a kaput, hogy azon keresztül még több és még több bőség áramolhasson az életedbe minden áldott nap.

Az energiák most mindent megadnak neked amire csak vágysz…

Csupán egy dolgot kérnek tőled, hogy figyelj rájuk, emelkedj fel a rezgésükhöz, hogy egy nyelvet tudjatok beszélni, mert ez az egyetlen módja, hogy segíthessenek neked. Ha továbbra is a saját fejed után akarsz menni, akkor abból a csodából, ami most történik körülötted semmit nem fogsz érezni. Ha minden áron te akarod irányítani az eseményeket, úgy fogod érezni, hogy a körülmények áldozata vagy, pedig csupán engedned kellene, hogy az energiák vezessék a lépteidet.
Schilling Péter

Februári energiák

Az Uránusz elképesztő módon aktív e hónapban. Az Uránusz mindig az „újdonság”, a váratlan és szokatlan dolgok üzenetét hozza el. Az Uránusz a kos jegyében (a Mars uralma alatt) jár, tehát a lendület, a változtatni vágyás ereje most nagyon felfokozott! Szellemi szinten sok új ismeret megszerzésére van lehetőséged. Egyre jobban feltűnhet, hogy a változások nem lineárisan következnek be az életedben, azaz furcsa módon pont akkor és pont úgy történik minden, ahogyan arra valójában szükséged van. Észreveheted, hogy amint fokozatosan elhagyod az elméd analizáló és magyarázó korlátait, végtelen lehetőségek nyílnak meg előtted. A kvantum-gondolkodás csodája az, hogy ha nem vagy benne az elmédben, akkor olyan dolgokat is észreveszel, amelyek a korlátolt meglátásaid miatt addig rejtve voltak előtted. Gyakorlati szinten érdemes lépned, haladnod, változtatnod – ehhez most segítséget is kapsz.

* * *

A Merkúr és a Vénusz kapcsolódik egy szextil fényszöggel egymáshoz február második hetében. Ebből a fényszögből most kiemelkedően sok látható az égen, így a február főleg a szintézisről szól. A szintézis a tézis és az antitézis összeolvadásából keletkezik, amikor egy állítás és annak az ellentéte képes létrehozni egy új – valószínűleg eddig nem létező – lehetőséget! Ilyen, amikor két harcoló fél azt mondja, hogy „elég volt a harcból, neked is igazad van, nekem is igazam van, de ez így nem mehet tovább, menjünk inkább egyet sörözni”. E szintézis most az életed különböző területein van jelen. Ha van asztrológus a közeledben, vagy van egy pontos horoszkópod, akkor nézd meg, hogy mely házaidban állnak az alábbi égitestek: Uránusz, Nap, Szaturnusz, Merkúr, Vénusz, Jupiter. Ezek az életterületek most igen aktívak, és sok egymásnak segítő és támogató hatást tudnak adni. Például a családodban megélt tapasztalások most a munkádban adhatnak elképesztő támogatást úgy, hogy nem is gondolnád. Ha nem is tudsz utánajárni ennek, csak ülj fel erre a szintézis-hullámra, és engedd el az elképzeléseidet, engedd el a harcot!

* * *

Amire érdemes odafigyelned, hogy ne ragadj bele semmibe, legyél nyitott mindenre. A Jupiter, amellyel trigon kapcsolatba került a Nap, a kiáradás, a tudás és a bölcsesség szimbóluma. Így ezekben a napokban a te kezedben van a megoldás kulcsa minden problémádra – csak meg kell lépned! Hogy mit? Ha fókuszálsz most erre, akkor ki fognak előtted bomlani a válaszok, mert most MINDEN adott ahhoz, hogy az életedben változást idézz elő. Így a mérleg jegye a vízöntővel kapcsolódik össze, tehát most egy új egyensúlyt tudsz kialakítani életedben azzal, hogy elengedsz egy régi – egyensúlyosnak gondolt – élethelyzetet. (Például azt hitted, hogy a párkapcsolatod rendben van, de kiderült, hogy egy illúziót tartottál fent. Mintha egy háromlábú kanapén ültél volna, és a kezeddel tartottad volna a negyedik lábat. Egyensúlyban volt a kanapé, de igen kényelmetlen a helyzet…) Most elhagyod ezt a régi, háromlábú kanapét…

Február vége

A Mars–Uránusz együttállás egy hatalmas energiarobbanást tükröz. Az Uránuszban a korlátok szétfeszítése, a kitörés és a hirtelen váltás jelenik meg, míg a Mars az erő, az emelés, a törekvés és lendület szimbóluma. Ketten együtt, szavakkal szinte leírhatatlan méretű energiarobbanást szimbolizálnak. Hívd be magadba ezeket a tűz erőket, fogadd be őket: érdemes olyan szertartást végezned, amikor tüzet gyújtasz, és gondolatban belélegzed a tüzet. Ez a tűz lehet akár egy kis gyertya lángja, vagy egy hatalmas tábortűz is. Figyeld meg a napokban az indulataidat, akaratodat, mennyire irányul mások ellen. Ezeket még időben vedd észre, és ne adj nekik teret! Inkább fuss, mozogj egyet, vagy meditációban éld meg az esetleges gyűlöletet, akaratot, indulatokat. (Lásd még a február 22-i üzenetet.)

A hónap végén a Mars együtt áll az Uránusszal, ami már önmagában hatalmas energia, és ez az egész szemben helyezkedik el a Jupiterrel, és a szembenállás pedig kvadrátban áll a Plútóval. Ha a világban lenne most háborús helyzet, akkor ez lenne a csúcspontja és fordulópontja. Lehet, hogy látszólag most rosszabbodik a helyzet, de innentől kezdve mindenképpen változások állnak be. Ez nemcsak a világi szinten, hanem a belső szinten is a benned élő bölcsesség és világ harca. Azaz ha továbbra is a jó és a rossz birodalmában szeretnél időzni, vagyis jobb dolgokat szeretnél, boldogságot, egészséget, több pénzt… akkor tovább dúl benned a harc. De ha feladod és elengeded ezt a csatát, és a jelenben mersz élni, minden a tiéd lesz anélkül, hogy vágynál rá. Lehet, hogy az elmédnek ez nem fog tetszeni, de az életed teljes lesz. Melyiket választod?

A Jupiter és a Mars szembenállása tömören kifejezve: feszültség keletkezhet abból, hogy hogyan vagy képes a tudásodat alkalmazni a szabadságod érdekében. Nem zárod-e be saját magad azzal, amit gondolsz a világról, az emberekről, a problémáidról? Ezt a kérdéskört a mindennapi életedben ott tudod felfedezni, ahol konfliktusaid támadnak. Mivel a Mars a kos jegyében jár, ezért ebben az időszakban hatalmas feszültséget érezhetsz, és óriási szellemi energiák mozgósítására leszel képes. A kérdés most csak az: ezt az erőt arra használod, hogy a hatalmi pozícióidat, drámáidat erősítsd, vagy képes vagy önmagad ura lenni, és a saját szemedben is meglátni a szálkát?
Kiss Balázs Kunó

A szerelem benned él

Megsúgom a Titkot: a Szerelem Benned él, és nem a másik embertől kapod.
Ha mégis így hiszed, és odaadod ennek az illúziónak magadat – csalódni fogsz. Elmenekülsz az első konfliktus idején, vagy áldozatszerepbe ringatva magad újraismétled felvállalatlan kapcsolati mintáidat....

A Szerelmet csak az ismerheti meg, aki felkészült a befogadásra és az önszeretetre. Minden más hiánypótló kísérlet – remény arra, hogy a másik szeme tükrében megpillanthatom saját, addig fel nem ismert szépségemet. És ez az elvárás igencsak romboló lehet a rózsaszín köd elmúltával… miközben az elvárás megmarad.
(Cs. Szabó Virág)

Függőség

A nők többsége csendben tűr, csak szenved, a semmiért adja oda magát, és mindennap némán imádkozik azért, hogy a sok-sok csalódással, megaláztatással töltött perc és óra egyszer értelmet nyerjen és legalább egy kicsit visszakapjon abból a sokból, amit önzetlenül adott. Ám ezek a nők soha nem merik ténylegesen benyújtani a számlát és kikövetelni maguknak az élettől, a férjüktől, a fiújuktól, a szeretőjüktől azt, ami nekik járna. Elfojtják az érzéseiket, különösképpen a dühüket, megfosztják önmagukat az alapvető szükségleteiktől. Megalázkodnak, lassan elvesztik egyéniségüket, és egyszer csak azt veszik észre, hogy elszállt felettük az idő és közben csak egy másodperc erejéig voltak boldogok. Mindenüket odaadták, de közben folyamatosan éheztek. (Szalai Vivien)

Ragaszkodás

A ragaszkodás félelemben tart. Mintha folyamatosan szőnéd saját fájdalom-köpenyed. Egy ördögi kör, ami egyre mélyebbre taszít. Ellenállásra késztet a változásokkal szemben, folyamatos függősségben tart. A legrosszabb az, hogy észre sem veszed.

Megrekeszt, megállít a fejlődésben.

Hiába érzi lelked a hívást, a ragaszkodás leláncol, egyhelyben tart. Azt mutatja, nem bízol eléggé. Nem hiszel az isteni gondviselésben. Ha hinnél, tudnád, hogy ami a Tiéd, az is marad. Ami pedig nem, távozni fog életedből akkor is, ha nem akarod.
Elengedni a helyzeteket, embereket, ez az igazi szabadság. Amikor tudom, hogy a szabad akarata el fogja vezetni hozzám. Amikor tudom, hogy az elengedés a megoldást is tartogathatja 1-1 helyzet kapcsán. Lehet, hogy ezt akarja tanítani velem. No meg azt, hogy higgyek és bízzak, hiszen minden pontosan akkor és ott történik, ahol és amikor történnie kell.

Márai Sándor: Az igazi

Van egy folyamat az emberek körül, mely olyan félelmes, ijesztő, mindennél rosszabb... a magányosodás folyamata ez.
Mikor olyanok lesznek, mint a gépek.
Szigorú házirend van körülöttük, még szigorúbb munkarend, aztán egészen szigorú társadalmi rend van körülöttük, de rendje van szórakozásaiknak, hajlamaiknak, szerelmi életüknek is, előre tudják, melyik órában öltözködnek, reggeliznek, dolgoznak, szeretnek, szórakoznak, művelődnek...

Rend van körülöttük, eszelős rend.
S ebben a nagy rendben lassan megfagy körülöttük az élet, mint ahogy egy expedíció körül, mely messzire készült, virágzó tájak felé, egyszerre befagy a tenger és a világ, s akkor nincs többé terv és szándék, csak hideg és mozdulatlanság. S ennyi a halál, a hideg és a mozdulatlanság. Ez a folyamat lassú és feltartóztathatatlan.
Egy napon megkocsonyásodik a család élete. Minden fontos lesz, minden részlet, de nem látják, nem érzik többé az egészet, magát az életet...

Társaságba járnak és vendégeket fogadnak, de minden mögött a magány van. S amíg a várakozás él e magány mögött a szívekben és a lelkekben, addig elbírják valahogyan az életet, élnek …... Nem jól, nem emberhez méltóan, de élnek, van értelme, felhúzni reggel a gépezetet, hogy estig ketyegjen. Mert sokáig remélnek...

Menekülnek elfoglaltságokba, mesterséges feladatokba, sokat dolgoznak, vagy tervszerűen utaznak, vagy nagy házat visznek, vagy vásárolnak nőket, kikhez semmi közük, vagy gyűjteni kezdenek, legyezőket, drágaköveket, vagy ritka rovarokat...

De mindez nem segít.
S tudják ők pontosan, miközben mindezt művelik, hogy semmi nem segít. S még mindig reménykednek.
Már maguk sem tudják, miben bíznak?... tudják jól, hogy ... mindez nem segíthet...
Ezért, mindenekelőtt, kínjukban és zavarukban, rendet tartanak. Minden éber pillanatukban rendbe rakják maguk körül az életet.
Állandóan "intéznek" valamit, ügyiratot, vagy társas együttlétet, vagy pásztorórát...
Csak egyetlen pillanatra nem maradni egyedül magukkal!
Egyetlen pillanatra nem látni ezt a magányt!

Szerelem

A szerelemtől sokszor érezzük, hogy egy fénylő drágakövet találtunk. A szemünk és az agyunk ha mást is közöl, mi ragaszkodunk sokáig a vízióhoz, mert olyan jó hinni az illuzióban. Nem akarjuk látni új párunk hibáit, felruházzuk olyan tulajdonságokkal, amiről erős hittel tudjuk, hogy ő ilyen, csak előző társa, körülményei elfojtották benne, vagy esetleg még nem bontakozott ki belőle az igazi énje... Hisszük, hogy majd mi ezt kihozzuk, majd miattunk megváltozik. Hazudunk magunknak folyamatosan, és hozzáigazítjuk vágyainkat a tökéletes képhez. Aztán ahogy telnek az évek nézegetjük ezt a drágakövet, ami egyre csak halványul, fakul, míg végül előbukkan a valóság, a kavics. És csalódunk. Pedig ez volt ott végig a szemünk előtt.
Azok az igazi drágakövek, amelyekről elhisszük, hogy olyan, amilyen... Nem akarunk változtatni, nem akarjuk megtanítani, nem akarjuk irányítani, egyszerűen olyannak szeretjük, amilyen ő maga. Ritka az ilyen. Jó kincskeresést. (Lexan)

Decemberi energiák

Remélem nektek is csodálatosan telnek az ünnepek. Most olyan energiákat kapunk, ami megnyugtatja a szívünket és lelkünket, hogy újra töltődni tudjunk. A következő év az újratervezés, az építkezés és az új lehetőségek éve lesz. Ezzel előkészítjük a 2017-es évet, ami fontos lesz mindenki számára. Aki jól építkezik, alázatos és tiszta lelkű, az csupa jó dolgokat kap, aki szembe megy a sorsával, álnok, hamis, nagyképű, uralomra törő, egó által irányított, az sajnos egész életére visszavetheti magát.
A sorsunk rendeltetése az, hogy boldogságban és harmóniában éljünk, elsősorban magunkkal, és ezen keresztül másokkal is. Nem kell megtartani méltatlan kapcsolatokat, legyen az párkapcsolat vagy barátság. Ami nem hozzánk tartozik, azt engedjük el nyugodt szívvel, jön helyette értékesebb, jobb, hozzánk való. Tanuljátok meg az elengedést, mert ezzel felszabadítjátok a lelkeket, ami mérgez, az nem segíti a fejlődést. Hazugságnak tartom, hogy sokáig meg kell tartani méltatlan dolgokat az életünkbe, mert ebből tanulunk, vagy mert a sors így rendelte. Ez hamis illuzió, amibe sokan kapaszkodnak, mert könnyebb a sorsra kenni a dolgokat, mint változtatni az életükön. Valóban nem kell szemet húnyni a negatív energiák fölött, de hamar ki kell vennünk a tanulságot és tovább haladni. Le kell zárni dolgokat, és nem visszanézni. Visszatekinteni csak a jó dolgokra, emlékekre, és embekre érdemes. Mindenki más delete...
Ne felejtsétek, minden időben érkezik hozzánk, és akkor kell megragadni a lehetőségeket, amikor kapjuk, ne rohanjunk előre soha. Fontos a lelki fejlődés és tanulás, hogy ne ragadjunk bele monoton életünkbe, hanem merjünk mást tenni, kitörni. Mindegy, ki, hogyan csinálja, a lényeg, hogy jól érezze magát benne. Figyejünk arra, hogy ez ne csak hamis álomkép legyen, hanem valódi élet minőség és igazi boldogság, mert az egó által épített szép világ egyszer eloszlik, és mögötte nem marad tartalom, csak elvesztegetett idő... (Lexan)

Októberi üzenet

Tudom, hogy a Lélek Kapu oldalát nem csak spirituális beállítottságú, ám a lélek hatalmában és szépségében hívő ember látogatják. Most azoknak szól az alábbi írásom, akik mélyebb értelemben foglalkoznak a nem „földi” dolgokkal.

Alakult egy csoport még 2012-ben, amelynek én is tagja vagyok. Itt olyan emberek vannak, akik ténylegesen hisznek és tesznek is azért, hogy segítsék információkkal, csatornázással, tiszta energiákkal azokat, akik megrekedtek a fejlődésben valami oknál fogva. Az ok sok minden lehet, neveltetés, félelem a másik oldaltól, az újdonságtól, az egyéni, kis mikrovilág építgetése, miközben nem látják, nem akarják látni, a körülöttük levő világot, sőt a segítő másik világot sem.

Tegnap volt egy csoporttalálkozó, mint minden hónapban, ami most éjszakába húzódott. Nagyon sok hasznos információt osztottunk meg egymással (a leírtak egy részét már elmondtam azoknak, akik hozzám járnak), amelyet kivonatoltan szeretnék veletek megosztani, mert rátok is szükség van az emberiség továbbfejlődésének segítésére. Mivel ez egy összegzés, ezért részekre fogom bontani a tudnivalókat.

1. A „felemelkedés” folyamat nem állt le, csak lelassult. Nagyon sokan sajnos visszaléptetek, sokan megtartottátok a státuszotokat, és vannak, akik feljebb léptek. Folyamatosan kapja a lehetőségeket az, aki szeretne feljebb lépni, ami egy sokkal minőségibb életforma. Nem kell mást tennünk, mint tudatosan figyelni arra, amit már évek óta mondok, és szerencsére sokan meg is fogadtatok. Tehát: ki kell lépnünk a tradicionális gondolkodásból, nem működnek már azok a sémák, életek, viselkedések, kapcsolati formák, amelyek régen. Muszáj haladni a korral, mert még mindig fekete-fehér tévét néznénk, vagy azt se, ha nem fejlődne minden körülöttünk, így kell gondolkodni az életünkben sémaként hozott, ránk nyomott, tapasztalatokkal is. Ezekre is szükség van tanulságként, de nem eszerint kell élnünk. Nem elég saját életünket irányítgatni, vagy megrekedni, beleboldogtalanodni nem működő élethelyzeteinkbe, átvenni mások élete fölött az irányítást, hanem le kell győzni a félelmünket, továbblépni, tenni az újabb és jobb dolgokért. Ez néha félelmetes, hiszen az emberek jó része retteg a változásoktól, de higgyétek el, hogy csak jobb lesz, ha túl vagytok a „nehézségeken”.

2. Az egó! Ez egy olyan szó, amit sokan, sokszor félreértelmeznek. A „le kell győzni az egót”, nem azt jelenti, hogy feladjuk önmagunkat (sőőőőőt!), hanem azt, hogy a bejövő információkat, jeleket, amelyek a segítségünket szolgálják, nem engedjük felülírni a gondolataink által. Az érkező segítség NEM visszajelzés, visszaigazolás arra, amit csinálunk, hiszünk, azokat az egó gyártja. A segítségek, jelek az életünkben a továbbhaladáshoz érkeznek, a még el nem végzett feladatainkat támogatják. Tehát, ne dumáljuk be magunknak, hogy ezt meg ezt tettem és erre kaptam is megerősítést. Nem! A sors, a Teremtő, az Angyalok, a spirituális segítők nem fogják megveregetni a válladat, mert nem ez a dolguk. Ezt csak az emberi egó várja el! Ők ezt nem ismerik.

3. Viszont a hála nagyon is fontos része kellene, hogy legyen az életünknek. A rohanásban nem láthatjuk a sok-sok apró, vagy éppen hatalmas „ajándékokat”, amiért nagyon hálásnak kellene lennünk. Ellenben a rosszat nem, hogy meglátjuk, de még fel is erősítjük. Nagyon sokszor támadunk, véleményezünk, ítélkezünk alaptalanul, meggondolatlanul és negatív energiákkal. Figyeljünk ezekre, és próbáljuk meg visszafordítani ezeket a gondolatokat, tetteket egy jó, tiszta energiára. Tudjátok, amire egy ideig tudatosan figyelsz, az automatizmussá válik. Ehhez persze le kell győzni az egó csevegését és kell időt szánni arra, hogy magunkba forduljunk. A negatív erő nagyon erős és kényelmes állapot, azon nem kell dolgozni, mint a pozitívon. A hátránya, hogy előbb-utóbb megérezzünk az életünk minőségén, és vagy sokat kell dolgozni a visszafordításán, vagy már így fogjuk leélni az életünket. Ez persze karmikusan sem bölcs döntés.

4. Mint az elején is írtam, már nem elég csak a közvetlen környezetünket, a kis világunkat építgetni, mert ez nem lehet a jövő. Nézzetek szét a világba - politikamentesen – itt a menekültprobléma, vagy nézzétek meg az országunkat, ahonnan lassan már csak elvándorolni érdemes. Egy csodálatos helyen élünk, és elvesztegetjük. Pedig tehetnénk érte, összefoghatnánk egy hatalmas energiával, hittel és szeretettel rengeteget tudnánk segíteni. Sokan megvonják a vállukat, hogy „mit is tehetnék”, sokan politizálnak, de az nem a mi dolgunk, mi összefogással, együttesen, a szeretet hatalmával tudjuk támogatni a jót. A Föld hatalmas energiákat mozgat, amely kihat a lakóira, ezt tudjuk erősíteni. Én például részt veszek szinte minden este 7-kor vagy 9-kor egy világbéke nevű meditáción, ahol összekapcsoljuk az energiánkat, és támogatjuk azon erőfeszítéseket, amelyek megoldást keresnek a jelenlegi problémákra. Aki gondolja, a fb-omon ott van, csatlakozzon. Ha csak néha-néha kapcsolódtok rá, az is nagy segítség. Olyanok jöjjenek, akik tényleg túllátnak a saját kis hatósugarukon, mert fontos, hogy hittel, őszinte szeretettel, és tiszta energiákkal töltsük fel a kérést. De egyébként több ilyen van, mindenki keresse meg a neki valót, én világmeditációhoz is szoktam csatlakozni… A lényeg: tegyünk valamit.

5. És ha már meditáció, akkor legyen ez a következő témakör. Mindig is hangsúlyoztam ennek fontosságát. A meditáció nem csak egy megpihenése a gondolatainknak, a napi problémák kikapcsolásának, hanem egy belső utazás, egy összekapcsolódás magasabb erőkkel és energiákkal. Itt kaphatunk információkat, segítséget, letisztázhatjuk száguldó gondolatainkat, amellyel akár más színben is láthatjuk az adott problémákat. Ne sajnáljuk az időt ennek használatára, mert elengedhetetlen a lelki fejlődés, a tisztánlátás és a lélek kommunikációja szempontjából. Aki rendszeresen végzi, az tudja, amit az előbb le is írtam, hogy mi igazán az egó.

Összegezve most ezek a legfontosabb dolgok, amelyeket úgy éreztem, hogy meg kell osztanom veletek. Merjetek lépni, merjetek dönteni, győzzétek le a félelmeiteket, lássatok túl a saját kis világotokon, és akkor nem csak a saját életetek változik meg, hanem segítő szívet és kezet nyújtotok olyanoknak, akikhez bezárt tudatuk miatt nem ér el ez a hatalmas erő, amely segíti és irányítja azt az életet, amit ajándékba kaptunk azzal a feltétellel, hogy boldogsággal töltjük meg. (Lexan)

Augusztusi energiák

Augusztus hónap elején egzakttá váló, de már régóta aktív Jupiter–Szaturnusz kvadrát sokévente egyszer alakul csak ki, így általános üzenete nem a mindennapjainkban, hanem azokon túl figyelhető meg, érzékelhető. Továbbá 11-én sor kerül a Jupiter jegyváltására, ami általában évente egyszer történik meg, de még előtte a Jupiter üzenete igencsak felerősödik:

A hited ural téged, vagy te uralod a hitedet? Hagyod, hogy az életedet meghatározó alapigazságok, berögzült életfelfogásod elnyomjon téged, vagy képes vagy szembeszállni kishitűségeddel, és a magad ura lenni? Más szavakkal, vedd észre, amikor elfogadod a készen eléd tárt igazságokat, és amikor azokat mások hatalmi pozíciója miatt magadra is érvényesnek veszed. Például ha egy indiai vagy kínai gurunak öltözött mester hatalmas bölcsességeket mond neked, akkor szinte gondolkodás nélkül iszod a szavait, mert meg vagy róla győződve, hogy a színes ruhája és keleti származása miatt csak tiszta mester lehet… ám ha jobban megnézed, belenézel a szemébe, alaposabban megfigyeled a kisugárzását, máris leomlik az illúzió, és csak egy embert látsz magad előtt. Akitől természetesen tudsz tanulni – mint minden embertársadtól –, de már nem a magad fölé pozícionált helyzete miatt, hanem mert képes vagy meglátni Őt magát. Ugyanígy szokásunk nem odafigyelni az antipatikus emberekre, akiket korábban már kizártunk kegyeltjeink sorából: ha ők mondanak valamit, akkor azt zsigerből elutasítjuk. Így hát a tudás, az igazság és a hit tekintetében most önmagadra kell hagyatkoznod, rá kell látnod TISZTÁN arra, amivel találkozol. Ennek a tanítása zajlott az elmúlt egy évben, de a Szaturnusz még továbbra is segít lebontani, ami hited és életfelfogásod tekintetében már nem szolgál téged.

Kiemelt fontosságú, hogy most megértsd a választ arra a kérdésre, mennyire hatja át az életedet a hitvilágod, vagyis mennyire tudod a FIZIKAI SZINTEN is megélni azt, amiben hiszel? Például ha hiszel az angyalokban, akkor azt kell őszintén megvizsgálnod, hogy milyen konkrét megtapasztalásaid voltak ebben a témában, és mik azok, amiket csak hallottál és elhittél, elképzeltél magadnak? Ugyanígy megemlíthetnénk a spiritualitás bármilyen területét is: vannak jól hangzó frázisok az asztrológiai irányzatokban, a gyógyító technikákban, az oldások során, de azokat valóban éled és tapasztalod? A tapasztalataid bebizonyították, hogy tényleg úgy vannak, vagy csak elképzeled őket, és a valóság talajáról elrugaszkodva hiszel bennük? Ez a „gyakorlati” hit próbája az életedben. Lehet, hogy másnak nem tudod bebizonyítani a hitedet, hiszen ezért hit, de legalább önmagad számára legyen 100%-os a bizonyosság!

Ebben a hónapban szellemi energiáid segítségével egy nagyon szép lebontásnak lehetsz szemtanúja. Magad mögött hagysz mindent, ami már nem támogat. Most eltűnik minden olyan gondolat, eszme és hitrendszer, amire eddig az életedet alapoztad, és nem állta ki az idő próbáját. Aki illúziókra építkezett, az most hatalmasat zuhan, és keményen megütheti magát. De hidd el, ez tényleg érted van! Ugyanis nagyon mélyen megerősíthet abban, hogy ami viszont működik, arra bátran támaszkodhatsz!

* * *

Lépni csak nagyon tisztán, nagyon fókuszban maradva lehet. A látszólagos blokkok körülötted nem mások, mint tanítások arról, hogy mi az, amit még magad mögött kell hagynod. Továbbra is törekedj a tiszta dolgokra! Csakis az lesz életképes, ami belülről fakad. Még mindig a hited lesz próbára téve, hogy képes vagy-e túllépni a hitetlenségeden. A beragadt energiák és a lélek mélyén lapuló, fel nem tárt blokkok elveszik az erődet. Most pontosan le tudod mérni, hogy mennyi minden vár még benned feltárásra. Ha tiszta vagy, tele energiával, kétségek nélkül, ha pontosan tudod, mi a dolgod, s a világod is ezt tükrözi vissza számodra: akkor lépj! Ha viszont a legkisebb kétség, félelem is jelen van, akkor inkább várj.
Részlet a Csillagleső 2015-ből (Kis Balázs Kunó)

Kényelmes a kényelmetlenség

Az emberek szívesebben viselik el a megszokott körülményeket, mint a kockázatvállalást és a jutalmazást. Érdemes felvállalni a kényelmetlen – kellemetlen helyzeteket, mert akkor fejlődik az ember, és azokból tanul. Ha tudatosan hozod magadat kellemetlen helyzetbe, idővel cserébe nagy kényelmet fogsz tudni magadnak biztosítani. (Harv Eker)

Vidám tréfa

A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot. (Wass Albert)

Halogatás

A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma?
Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred. Ha döntened kell, akkor most azonnal kell döntened. (Osho)

Türelem és alázat

"A két legfőbb erény, amit mindenkinek meg kell tanulni, ha szeretne a változásokban részt venni: Türelem és Alázat. Ahogy emelkedik a rezgés szint, úgy növekszik a stressz, feszültség az emberek között. Vannak emberek, akik nem akarják a változásokat és nem képesek ezeket az új rezgéseket befogadni. Ők maradnak a saját rezgés szintjükön, viszont azok, akik emelkednek, már nem tudják elviselni a régi energiákat. Ilyenkor a két tábor energiája egymásnak feszül.
Sokszor tapasztalhatjuk, hogy régi barátok, ismerősök maradnak el mellőlünk és új ismeretségek születnek. A hazugságok, önáltatások ideje lejárt. Mindenkinek szembe kell néznie saját félelmeivel, megoldatlan ügyeivel. Mindenki saját magáért felelős, persze útmutatást kérhetünk, de az úton egyedül kell végig mennünk. Nem szabad elfelejtenünk, sose vagyunk egyedül!
Azok, akiknek azonos a rezgésük, csoportokba szerveződnek és együtt haladnak tovább az úton. Lesznek, akik utolérnek minket és felzárkóznak, de lesznek, akik végleg elmaradnak. Amikor becsukódik mögöttünk egy ajtó, kinyílik előttünk egy Új! Ezt ne felejtsük el. Ne rágjuk magunkat azon, hogy mi lesz majd, hanem éljünk a jelenben, tanulva a múltból! Ez a feladat! (Müller Péter)

Birtoklás

"A másik ember teljes birtoklásának kölcsönös vagy egyoldalú igénye talán élvezetes egy szerelem kezdetén. De tartós együttélés során kötelékké, húsba vágó bilinccsé válhat. Megalázza mindkettőjüket. Az egyikből rabtartó fegyőr válik, titkolt belső bizonytalansággal és szorongással, örökké gyanakvó és vádaskodó féltékenységgel. Akit pedig rabságban tartanak, azt folytonosan megalázzák. Megalázza a bizalmatlanság, szuverenitásának folytonos megsértése. Végül lázadozni fog az ellen, hogy tulajdonként, birtokolt tárgyként bánnak vele, s néha éppen ez a lázadás hajtja hűtlenségbe." (Popper Péter)

Súlytalanság

Aki komolyan veszi saját búját, baját, leledzen bármiben is, az abba bele fog nyomorodni, bele fog pusztulni. Súlytalanná kell tenni a keservet, és azzal máris kihúztuk a balsors méregfogát. A spontán humorral reagáló, önmagával ironikus ember lelke felszabadul. Azt a továbbiakban már senki és semmi nem vetheti rabigába. (Reményik László)

A megfelelő idegen

Az ember sohasem tudhatja, kivel hozza össze a sors, vagy hogy egy egyszerű döntés – hogy a sarkon jobbra fordulunk vagy balra – néha mindent megváltoztat. Van úgy, hogy a választásaink nem számítanak. Máskor… egészen váratlan helyzetekbe sodorhatnak. (J.R.Ward)

Tűréshatár

A nők többsége csendben tűr, csak szenved, a semmiért adja oda magát, és mindennap némán imádkozik azért, hogy a sok-sok csalódással, megaláztatással töltött perc és óra egyszer értelmet nyerjen és legalább egy kicsit visszakapjon abból a sokból, amit önzetlenül adott. Ám ezek a nők soha nem merik ténylegesen benyújtani a számlát és kikövetelni maguknak az élettől, a férjüktől, a fiújuktól, a szeretőjüktől azt, ami nekik járna. Elfojtják az érzéseiket, különösképpen a dühüket, megfosztják önmagukat az alapvető szükségleteiktől. Megalázkodnak, lassan elvesztik egyéniségüket, és egyszer csak azt veszik észre, hogy elszállt felettük az idő és közben csak egy másodperc erejéig voltak boldogok. Mindenüket odaadták, de közben folyamatosan éheztek. (Szalai Vivien)

Birtoklás

,Nekem klasszikus párkapcsolatom nem volt, mert hiányzik a te az én nőm vagy, én a te pasid vagyok típusú birtoklási vágy. Szeretetben tudok élni – noha ez annyira elcsépelt kifejezés, hogy behánynak tőle az emberek – de meg tudom élni a szeretetet: boldog vagyok akkor, ha egyedül vagyok, és boldog akkor is, ha veled, mert a boldogságom nem függ tőled. Úgy szoktam ezt mondani: nincs rád szükségem, mert szeretlek. Akinek szüksége van rád, az nem szeret, hanem szenved, és te vagy a gyógyszere. Aki valóban tud téged szeretni, annak nincs rád szüksége.” /A.J.Christian/

Iluzió

Az egymásról táplált illúziókat, amik a szerelmet éltetik, hamar eloszlatja a valóság. Ahhoz, hogy egy házasság működjön, nagyon kell szeretni valakit. Különben nem lehet kibírni. (Müller Péter)

Az igazi erő

Egy kapcsolat befejezéséhez bátorság, és őszinteség kell, akár barátainkról, akár szeretteinkről, akár kollégáinkról van szó.
Néha könnyebbnek tetszhet hagyni, hogy figyelem hiányában magától meghaljon a kapcsolat, mint megkockáztatni a befejezést. Néha könnyebbnek tetszhet átengedni a másiknak a befejezés felelősségét.
Ez a passzív hozzáállás megkísérthet bennünket. Ahelyett, hogy megmondanánk, mit érzünk, mit akarunk, és mit nem, vagy mit szándékozunk tenni, elkezdhetjük szabotálni a kapcsolatot, azt remélve, hogy a nehezebbjét majd a másik fél végzi el.
Így is be lehet fejezni egy kapcsolatot, de nem ez a legtisztább és legkönnyebb módszer.
Miközben az önvédelem ösvényét tapossuk, megtanuljuk, hogy amikor eljön egy kapcsolat befejezésének az ideje, az egyenesség és az őszinteség a legkönnyebb. Ha tudjuk az igazságot, de kikerüljük, nem vagyunk szeretetteljesek, se gyengédek.
Ha szabotáljuk a kapcsolatot ahelyett, hogy elfogadnánk, hogy itt a vége, és tennénk is valamit, ezzel nem kíméljük a másik érzelmeit. Inkább meghosszabbítjuk, és növeljük a fájdalmat, és a kínos érzést mindkét fél kárára.
Ha nem tudunk dönteni, sokkal több szeretetre, és tisztességre vall, ha őszintén megmondjuk. Ha pedig tudjuk, hogy itt az ideje véget vetni a kapcsolatnak, mondjuk meg ezt.
Egy kapcsolatot sohasem könnyű befejezni, de nem könnyíti meg, ha szabotálunk, nem vagyunk őszinték, és össze-vissza hazudunk szándékainkról.
Ha eljön az ideje, mondd ki őszintén és szeretettel, amit mondanod kell. Ha bízol magadban és figyelsz magadra, tudni fogod, mit mondj és mikor.
Ma észben tartom, hogy az őszinteség és gyengédség növeli önbecsülésemet. Istenem, segíts megszabadulnom attól, hogy ne merjek élni az erőmmel kapcsolataimban. (Melody Beattie)

Magány vagy egyedüllét?

"A legtöbb ember fél az egyedülléttől, mint valami fertőtől. Értéküket csak partnerük tükrében képesek mérni, még akkor is, ha azzal a másikkal csak beérik, ha csak megelégszenek azzal, ami van, gondolván, hogy ettől jobb úgy sem vár rájuk. Áldozatokat hoznak, energiát fektetnek egy olyan kapcsolatba, amelyben napról-napra fuldokolnak. S mindezt azért, mert képtelenek a türelemre, az örömteli várakozásra, várni arra a valakire, akivel még a legrosszabb napokat is áldásként, nem pedig teherként élik meg. Ami viszont a legfontosabb, hogy félnek, mégpedig nem mástól, mint önmaguktól. Félnek önmagukkal akár egy percre is egyedül lenni, elcsendesedni, és felismerni magukban azt, aki válhatna belőlük.
Légy te más! Fordítsd az egyedüllétet előnyödre mindaddig, míg nem jön az az ember, akivel nem csupán egymás pótlékai vagytok. Éld napjaidat teljesen, próbáld kihozni mindenből a legtöbbet, hiszen a magány nem kapcsolati státusz, hanem döntés. Döntés, melyet te hozol meg, és kizárólag rajtad áll hogyan éled meg. Magány és egyedüllét…a kettő nem ugyanaz." (Golden Daw)

Új energiák

Gondolom Ti is érzitek, milyen energiában vagyunk jelenleg. Ha magadtól nem tudtad rendezni az emberi kapcsolataidat az elmúlt időszakban, akkor most erőszakosan kényszerít az élet a lezásársa, elengedésre, elfogadásra, megbocsátásra. Erős testi tünetekkel járhat mindez... Ha Te a fény felé igyekszel, mindenkit eltaszít mellőled az élet, aki lefelé csúszik. A lélek döntött. Már látom és biztos vagyok benne, hogy aki eddig nem kezdett el tudatosan dolgozni élete rendbetételén, az turbó sebességgel csúszik lefelé a lejtőn. Eljött az elkülönülés ideje. A fehér elválasztódik a feketétől. A jó a rossztól. A tudatos a tudatlantól. A felébredt az alvótól. Elfogadom, már nem sajnálok senkit, nem akarom megmenteni. Mindannyian döntöttünk. Néhányan eladták a lelküket az ördögnek talmi csillogásért. Elengedem őket, és megköszönöm, hogy évekig vigyáztak rám, és nem engedtek elsüllyedni. A fertő, a mocsok, a sötét sok ember életét viszi el, mint látjátok. Mindenkinek a saját döntése. Te csak arra figyelj, hogy ne billentsen meg senki és semmi. Tudd, hogy csak magadért vagy felelős, senki másért. (Mohácsi Viktória)

Házasság

"A kapcsolatok fűtőanyaga a törődés. Két ember együttélését legjobban a megszokás, a mindennapok elszürkülése veszélyezteti. Egy tartós együttélésben is szükségünk van mindarra a gyengédségre, csábításra, törődésre, ami az udvarlás idején természetes volt. E nélkül minden kapcsolat elsötétedik és kihűl. Az ok legtöbbször nem a szeretetlenség, hanem a kényelmesség, a lustaság - de túl nagy árat kell fizetni érte. Az ember is - ahogy a növény - arra fordul, ahonnét fény és melegség sugárzik rá." (Popper Péter)

El jön a nap...

El fog jönni a nap, amikor a napfény lágyan megsimogatja az arcodat, és te elhiszed végre, hogy szerethető és értékes vagy.
El fog jönni a nap, amikor végre értékeled a szellő simogatását, egy andalító zene izgató ritmusát, a gőzölgő kávé zamatát, a pecsenyehús szaftját a szádban, a barát ölelését, a jó szó hatalmát, az ereidben pumpáló vér lüktetését.
El fog jönni a nap, amikor megfáradt tested végre erőre kap, és érezni kezd. S te végre megfürdőzöl egy őszinte mosolyban, egy mámorító pillanat varázsában,
ha egy idegen szempár kihívóan rád mered egy autóban ülve, miközben reggel sietősen áthaladsz a zebrán.
El fog jönni a nap, amikor végre kihúzod magad, megacélozod megkínzott gerincedet, s nem hiszel többé hazug szeretőnek, álságos ígéreteknek, hamis embereknek, s úgy döntesz, életedet nem az érdek, hanem az érték határozza meg.
El fog jönni a nap, amikor kihajítod a sok szemetet, és tisztára mosod bemocskolt életedet.
El fog jönni a nap, amikor a haldoklás helyett az életet választod. Amikor nemet mondasz a gonoszságra, az aljasságra, a fájdalomra, a megalázó helyzetekre, és a félelemre. El fog jönni a nap, amikor bátor leszel és végre elkezdesz hinni. Magadban, a jóban, a boldogságban, az élet szépségében, a döntés szabadságában.
El fog jönni a nap.
Csak higgy benne végre!
(Szalai Vivien)

A siker törvénye

"Sokan érzik úgy, hogy taposómalomban élnek: folyamatosan úton vannak, mégsem jutnak sehová. Belefáradnak abba, hogy rohannak a munkából haza, megbeszélésekről találkozókra, és minden idejüket végeérhetetlen feladatokra és nem kielégítő tevékenységekre fordítják.
Egyik kapcsolatból a másikba menekülnek, és egyik nagy projekt után vágnak bele a másikba, folyton azt remélve, hogy az új áldozat meghozza, amit keresnek. Üresek, megrekedtek és szabadságra áhítoznak. Kétségbeesetten várják a változást, de nem tudják, hogyan idézhetik elő, ezért folyton, újra és újra a régi mintákat ismételgetik.
Ha mindez ismerős, és minden egyes újabb csalódás a régiekre emlékeztet, szedd össze a bátorságodat! Igenis megvan benned az erő ahhoz, hogy változtass az életeden. A kvantumfizikából megtudhatod, hogy a végtelen erő és lehetőségek világának a kellős közepében vagy. Nem kell, hogy folyamatos csalódottságban tengesd a napjaidat. Az univerzális törvények teljesen a visszájára fordíthatják a dolgokat.
Én az életem minden területén alkalmaztam ezeket az alapelveket. Ezek segítségével váltam középiskolai tanárból tanácsadóvá, nemzetközi előadóvá és íróvá. Két sikertelen házasság után már nagyjából fel is adtam a szerelemmel kapcsolatos elképzeléseimet, de elhatároztam, hogy ezen a téren is bevetem az univerzális törvényeket. Egy éven belül találkoztam a mostani férjemmel, egy rendkívül támogató, szerető, bölcs és jó humorú férfival, aki kimondhatatlanul jobbá tette az életemet.
Sandra Anne Taylor: A siker 7 törvénye

Új energiák

Gondolom Ti is érzitek, milyen energiában vagyunk jelenleg. Ha magadtól nem tudtad rendezni az emberi kapcsolataidat az elmúlt időszakban, akkor most erőszakosan kényszerít az élet a lezásársa, elengedésre, elfogadásra, megbocsátásra. Erős testi tünetekkel járhat mindez... Ha Te a fény felé igyekszel, mindenkit eltaszít mellőled az élet, aki lefelé csúszik. A lélek döntött. Már látom és biztos vagyok benne, hogy aki eddig nem kezdett el tudatosan dolgozni élete rendbetételén, az turbó sebességgel csúszik lefelé a lejtőn. Eljött az elkülönülés ideje. A fehér elválasztódik a feketétől. A jó a rossztól. A tudatos a tudatlantól. A felébredt az alvótól. Elfogadom, már nem sajnálok senkit, nem akarom megmenteni. Mindannyian döntöttünk. Néhányan eladták a lelküket az ördögnek talmi csillogásért. Elengedem őket, és megköszönöm, hogy évekig vigyáztak rám, és nem engedtek elsüllyedni. A fertő, a mocsok, a sötét sok ember életét viszi el, mint látjátok. Mindenkinek a saját döntése. Te csak arra figyelj, hogy ne billentsen meg senki és semmi. Tudd, hogy csak magadért vagy felelős, senki másért. (Mohácsi Viktória)

Szeretkezés

A szeretkezéshez intelligencia kell, mégpedig szexuális, magas fokú intelligencia. Ahhoz a fajta szeretkezéshez, mikor az ember nem csak ösztönein túljutván gyors istenhozzádot lehel partnere homlokára, hogy aztán sietősen távozhasson a hajnal szürkületében. Ahhoz a szeretkezéshez, mikor az együttlétben az érzelmek, vágyak színpalettájának széles skálája villódzik a túlhevült színfalak mögött. Mikor egyszerre van jelen a játékosság, a gyengédség, vagy éppen a mindent szétszaggató állatias éhség. Ahol az Én ugyanúgy jelen van, ugyanannyira fontos mint a Te, hogy aztán együtt Mi lehessünk.(Golden Dawn)

Ne add fel!

“Ha sarokba szorítanak, és minden ellened fordul, úgy érzed, egy percig sem bírod már, ne add fel, mert ott és akkor fog a sorsod jobbra fordulni!” (Harriet Beecher Stowe)

Pöttyös bögre esete

Ha valaki mindig is pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egyetlen bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Olyanokat mond, hogy "már háromszor megbeszéltük, hogy növesztesz ide oldalra egy kis fület!", meg hogy "sokkal jobb volna mindenkinek, ha nem lennél ennyire átlátszó, kezd idegesíteni"... stb. Ahelyett, hogy keresne magának egy bögrét! Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, és hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya. (Paeli Suutari)

Ne oldjuk meg mások problémáit!

Mindenkinek meg van a maga elképzelése, elvárása a párkapcsolatával szemben. Az első találkozáskor, randevún már ki szokott derülni, hogy vajon meg vannak-e a jelöltbe ezek. Vajon együtt tudunk-e nevetni, tudunk-e magunkról beszélni, olyan dolgokról, amelyek mindkettőnket érdekelnek, hasonló-e az érdeklődési körünk… Egy tartalmas kapcsolatnak ez az alapja, ezért is van az, hogy sok barátságból lesz később szerelem. De!

Nagyon sokszor azt látom, hogy az emberek már a kapcsolatok elején beviszik a megoldatlan problémáikat, lezáratlan kapcsolataikat, zűrös múltjukat. Panaszkodnak az előző társukra, nyitva hagyott kapukról, megoldatlan múltbéli fájdalmakról, lelki bajokról… Az új pár pedig elkezdi megoldani őket, belefolyni a dolgokba, amihez elvileg semmi köze, beszáll a volt társ szidásába, „segít” megoldani a lezáratlan ügyeket. Jönnek az ötletek, jó tanácsok, hogy mit is kéne tenni, hogyan is kellene megoldani a problémákat. Persze „én nem szólok bele”, csak az a véleményem… És semmi másról nem szól a kapcsolat, mint sajnáljunk a párunkat az előző vacak, botrányos, semmire sem jó, kizsákmányoló, megalázó helyzetek miatt, a szörnyű, kibírhatatlan előző férfi vagy nő miatt. El kéne azért gondolkodni pár dolgon.

Egyik az, hogy sok-sok éves kapcsolatból kilépni soha nem olyan, mint belépni az újba. Nyilván az ő szerelmük sem a problémákról, háborúskodásról szólt az elején, hanem a szerelemről, szenvedélyről, intimitásról, megértésről, közös jövőről. Ki rontotta el, ki vagy mi tette valóban rosszá, elviselhetetlenné a kapcsolatot, az szinte visszavezethetetlen. Ráadásul mindig csak egyoldalúan hallhatjuk, ezért noná, hogy mindig a párunk az áldozat.

A segítő szándékkal nem is lenne baj, hiszen fontos, hogy a felek már az elején segítsék, támogassák egymást. A probléma ott kezdődik, amikor csak erről szólnak a beszélgetések, a mindennapok, az együtt töltött idő. Mi van, ha elfogynak az előző kapcsolatot köpködő, megoldó, elengedés témák? Vajon marad más is, ami összeköt két embert?

Nagyon kell figyelni az elején, hogy inkább egymás megismerése legyen a fontos és nem az előző kapcsolati rendszer elemzése, kiértékelése, megoldásában való részvétel. Szánalmat és alárendeltséget okoz, ha már az elején belevisszük ezt a fajta „hatalmat” az együttlétekben. Idővel, évek múltán pedig a párunkat egy szerencsétlen hülyének fogjuk tartani, akinek már az elején nekem kellett megoldani a gondjait, bajait...

Nem az új párnak kell lezárni az előző életünket, hanem saját magunknak. Az igazi szeretet az, hogy megbízunk a másikban, hogy van annyira erős, intelligens, és érzelmileg stabil, hogy le tudja maga is rendezni a dolgait. Ha elkezdjük megoldani ezeket, kizsarolni, ráerőszakolni az akaratunkat, akkor ezzel azt kommunikáljuk, hogy nincs meg ez a bizalom. Anélkül meg hosszú távon halálra van ítélve még a legnagyobb szerelem is, hiszen ez azt jelenti, hogy rosszul választottunk... (Lexan)

Az idő

Mi, emberek alapvetően optimisták vagyunk az idővel kapcsolatban. Mindig azt hisszük, hogy lesz még elég idő ezt-azt csinálni a többi emberrel. Elég idő, hogy elmondjunk nekik dolgokat. Aztán történik valami, és hirtelen ott állunk, és olyan szavakra gondolunk, mint a ha. (Fredrik Backman)

Vonzáspont

"Élettapasztalatod alakításában az számít, hogy Te hogyan érzel mások iránt. Az, hogy mások hogyan éreznek irántad, lényegtelen. Vonzáspontodat egyedül a Te érzelmi állapotod alakítja."
- Abraham-Hicks

Nem élni, megélni

Egy napját nem tudom megfogni és körülhatárolni életemnek, mert a mai napomban benne van a tegnap emléke és a holnap vágya, sőt úgy érzem, hogy az egész múltam és egész jövőm bizonyos értelemben benne foglaltatik mindennapi életemben. Ahogyan személy szerint folytatásnak és kezdetnek érzem magam a világban, ugyanígy napjaim is folytatásai és kezdetei a történelmi folytonosságnak, úgy mondhatnám: a jelenben létezem, és az időtlenségben élek.

Néha majdnem kétségbeejtő ennek a tudata, máskor azonban boldogsággal tölt el az az érzés, hogy az egyetemesség része vagyok, s hogy a világ ezer történését, az emberi küzdelmek sokértelműségét, a tengerek vadságát és a virágok szelídséget, a lemondás szomorúságát és a kezdeményezés örömét, a múltat és a jövőt egyszerre hordom a tudatomban. Néha majdnem kétségbeejtő ez a határtalanság, és én mégsem kívánok változtatni rajta. Nem akarok eltelni magammal, nem akarok dogmákba vakulni és formulákat szajkózni. Nem leélni, hanem megélni kívánom az életemet. (Kassák Lajos)

Sérült nemzedék

Tegnap volt anyák napja, és a gyerekneveléssel kapcsolatban jöttek gondolatok. Azt mondják, az egyik legnehezebb feladat anyának, szülőnek lenni. Pedig ez is olyan, mint a saját életünk: ha rendben tartanánk, akkor nem érhetne minket csalódás. Nem tökéletes anyának, apának kell lenni. Dehogy! Hol van az leírva, mi a tökéletes? Sehol… Csak! Vegyünk pár dolgot, amiben igenis lehetne javítani. A mai világ egy sokkal fejlettebb technikával, gépekkel és automatizmussal felszerelt életet biztosít. Nem tudjuk kizárni a gyerekeket a számítógép világából, sőt azzal tennénk rosszat, ha ezt megtennénk, hiszen a jövő szempontjából elengedhetetlen, hogy professzionális módon tudja kezelni, használni ezeket. De! Miért kell egy 2-3-4 éves gyereknek a kezébe adni az okos telefont, hogy játsszon? Miért kell leültetni a számítógép elé, hogy foglalja el magát? Miért döbbenek le, amikor 2 éves gyereket kólával a kezében látok, és 3 évesen azt meséli, hogy „milyen jó dolog, hogy minden szombaton a McDonaldsba kajálnak”?

Kezdjük a elsőnél. Számítógépek, okos telefonok, iPodok, iPhonok.... Vajon felmerül-e a kedves szülőbe, amikor egy 5 év alatti gyereknek a kezébe adja bármely eszközt, hogy mit is tanít neki? Az emberpalánta egyebek közt megtanulja, hogy nem kell félni semmitől, hiszen több életünk van. Ha elveszítünk egyet, még marad kettő-három, ha az is elvész, akkor újra indítjuk a játékot. Ezzel megszűnik a félelem- és veszélyérzete sok helyzetben, ezt akár a testi épsége is bánhatja. A játékokban leszúrhatunk, fejbe csaphatunk, megölhetünk, bánthatunk bárkit, mert ha megsérül, vagy netán meghal, akkor sincs baj, következmény, újraindítja a játékot és megint teljes épségében ott van az áldozat. Nézzünk körül mennyi agresszív gyerek van, aki fizikailag bántja a szüleit, anyját, testvérét, barátait, társait. És akkor a szülő széttárja a karját, hogy „de otthon nem ezt látja”. Nem bizony! Hanem azon az elektronikai cuccon látja, amit a kezébe adtak! Tovább már nem is merem gondolni ezt, mert akkor leírnám azt a statisztikát, hogy hány fiatal, sőt gyerek lesz öngyilkos manapság. A legtöbb pedig nem akar meghalni, de sajnos a való világban csak egy életük van…

Az autóversenyeken falhoz lehet csapódni, neki lehet menni a másiknak, szabálytalankodni, eltiporni lehet az ellenfelet. Ezt tanulja meg esőként egy olyan korban, amikor a legfogékonyabb az új dolgokra. Felmerül, hogy vajon ki lehet-e majd a tudatalattijából valaha is szedni ezt az élményt, érzést, hogy ő ezt megteheti? Ártatlan játékok pedig nincsenek, hiszen mindennek tétje van. Sok szülő megdöbben, amikor a gyerekéről hallja, hogy állatokat kínzott. „Mi állatszeretetre neveltük” – védekeznek. Állatnevelde, ahol meghal a kis állat, ha nem eteti a gyerek, de az otthon levő élő, érző állattal nem tud mit kezdeni. A játékban, ha nem eteti, nem gondozza, akkor majd újratelepít egy újat. Elég szenvedő, ártatlan állat van már így is a világban, és azt látom, hogy a rengeteg erőfeszítés, az önkéntesek áldozatos munkája sem állítja meg a folyamatot, egyre súlyosabb a jelenség.

Itt a következő probléma, a helyes életmód. A gyereknek a kóla ez etalon, mert a szülő ezt issza otthon, gyors étterembe viszi hétvégén kikapcsolódásként a gyerekeket, miközben elfüstöl napi egy doboz cigit. És akkor jön a meglepi! Gyerek 12-13 éves korban dohányzik, elhízott, cukorbetegsége van, mérgezi magát kólával, energiaitallal, gyorskajával.

Az igazság az, hogy a fent leírt dolgoktól úgy sem tudjuk távol tartani a gyerekeinket, hiszen előbb-utóbb hozzá is elérnek a vívmányok. Késleltetni lehet a folyamatot, mert pont a legfontosabb életszakaszában 6-7 éves koráig tudjuk irányítani. Elég, ha annyit tud, hogy a telefon információ megosztásra való elsősorban, és nem ostoba játékokra.

Tökéletesek úgy sem lehetünk, kiszűrni úgy sem tudjuk a fejlődést, a világ rohan valamifele, mi meg csak kapkodjuk naponta a fejünket. De a felelősség a miénk, hogy a gyerekeinknek legalább esélyt adjunk arra, hogy tradicionális értékeket is képviseljenek. A technikai kütyük helyett adjunk mesekönyvet a kezébe, és már egy jó lépést tettünk.



Hová tart ez a világ? A férfiakból nőket csinálunk, a nőkből pasik lesznek, a gyerekekből meg cyborg kölkök… Sérült gyerekekből ne csodálkozunk, ha sérült felnőttek lesznek. „Pedig én mindent csak a legjobb tudásom szerint csináltam!” Biztos? Szerencsére, azért vannak még kivételek, akik tényleg figyelnek és értékeket adnak a gyerekeik kezébe, nem virtuális világot. (Lexan)

Csak rajtad múlik

Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám. Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok.

Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre - rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat).

Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal.
És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat. (Elisabeth Gilbert)

Életünk filmje

Páll Mónika egy 28 éves fiatal színésznő volt, aki küzdött az agyában levő gyilkos kórral, de a teste feladta. Tudta, hogy meg fog halni. Elbúcsúzott. Barátaitól, ismerőseitől és ismeretlenektől, akiknek elküldte utolsó üzenetét. Fájdalmas az itt maradottaknak. Könnyebb már neki. De ő csak egy a sok-sok életéért küzdő ember közül, akik korunk betegségével, a rákkal szállnak szembe. Mennyi élet (és sajnos nagyon sok fiatal), mennyi értelmetlennek tűnő vég. Vagy csak nekünk értelmetlen? Ilyenkor kellene rájönnünk, hogy körülvesz minket a szépség, a jóság és a szeretet. Tele van az életünk értékekkel, amelyeket észre sem veszünk. Csak amikor már minden veszni látszik, akkor értjük meg, mit jelentettek ezek. Amikor már késő, amikor már inkább legszívesebben nem is szeretnénk látni. Ez is a sors játéka. Az elmúlás előtt még megmutatja, hogy mennyi felesleges dologra vesztegettünk el érzelmeinket, gondolatainkat, energiánkat…

Elvesztegetett idők mások életének irányítgatására, politikai csatározásokra, haragra, dühre, ellenségeskedésre, pénzhajhászásra, féltékenységre, birtoklásra... Vádaskodni, ítélkezni mások élete felett úgy, hogy sokszor azt sem tudjuk ki ő, tesszük mindezt csak hallomásból, mások által elmondott információkra alapozva.

Ha csak fele annyi időt fordítanánk arra, hogy körül nézzünk és megpróbáljuk szebbé tenni az életüket, ha erőnket, energiánkat az igazán fontos dolgokra összpontosítanánk, akkor nem lenne a halál ennyire fájdalmas. Sem a távozónak, sem a maradóknak. Mert a halál előtti állapot tulajdonképpen egy hatalmas rádöbbenés, hogy mennyire rosszul használtuk ki a nekünk szánt rövidke időszakot. Még a hirtelen távozóknak is „lepereg az élete filmje a szeme előtt”. Ugye, hány halál közeli élmény beszámolójaként hallottuk ezt? Biztos, hogy mindenkivel megtörténik. Próbáljunk úgy élni, hogy ne legyen mindegy, hogy az utolsó pillanatban milyen filmet látunk. Vígjátékot, kalandot, drámát, egy unalmas, semmit nem érő harmadosztályú filmet… A legfontosabb: éljünk úgy, hogy ne szégyelljük magunkat a főszereplő miatt. Rajtunk múlik!

Végezetül gondolkodjunk el Páll Mónika szavain, mert úgy távozott, hogy leckét hagyott maga után. Az Élet leckéjét…

„Az örök élet kapuján most beléptem, kérlek ne szomorkodjatok sokat miattam. Az Élet csodálatos! Becsüljük meg! Értékes, fénnyel, művészettel, nevetéssel teli. Én is mindig így gondolkodtam, én is mindig e szerint cselekedtem! Ti is tegyetek így. Szeressétek egymást önzetlenül, örüljetek egymásnak, s Életeteknek." (Lexan)

Romok szenvedélye

Előfordul, hogy egy kő inogni kezd benned, majd inogni kezdenek a vele szomszédos kövek is. Egy faldarab, ami előtt már szinte sose jártál, hamarosan nem bír ellenállni a szél távoli nyomásának. Nézed a szanaszét szóródott köveket: nem tarthattak ki sokáig, hiszen eltökélt lassúsággal, de a feledés száraz gyomjai szétválasztották, a fáradtság szürke vizei pedig kivájták őket. Elég volt egy szellő, amely visszaküldte a köveket elemi különbözőségükbe. Hallgatod a leomlás utolsó visszhangjait. Hallod, amit mondanak: valaki távozott belőled, aki soha nem is lépett be oda. Lassan-lassan kihűl e romok szenvedélye, utolsó képességüket is elveszítik, hogy sajnálatot ébresszenek. Eltávolodsz, mert érzed a veszteségeid elhanyagolható nagyságát felmérő fény kifejezhetetlenségét. (‎Christian Bobin)‬

Tökéletlen szeretet

“…Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem „vérre megy”, erősebbnek tűnik. Az egoizmus világában az az erős, aki önösebb. Akinek a páncélja keményebb. Márpedig a „tökéletlen” szeretet védtelenné tesz. Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé. Páncélban nem lehet szeretni, s ha levetjük önzésünk páncélját, nem csak érzékenyek leszünk, de sérülékenyek is. És mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret.

A szerelem „egyfülű kosár” rendszerint az egyikünk cipeli. Annak a nehezebb. Még akkor is, ha néha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb. A mi világunkban szeretni: vesztes vállalkozás. Rossz üzlet – ráfizetéses. Mégis belemegyünk néha. Mert amit nyerünk vele, az – akármilyen szenvedéssel jár – mégiscsak életünk értelme s talán egyedüli célja is… ” (Müller Péter)

Fogalmazd meg az érzéseidet!

Bizonyára észrevettétek, hogy egyre kevesebb idézetet teszek ki. Ez azért van, mert már egy ideje azt érzem, hogy mindegyik ugyan arról szól: légy önmagad, a szeretet mindent megold, engedd el az életedből, ami nem oda való… stb. stb. Viszont megoldást egyik sem ad, csak kapaszkodót a gyengeségre és a tehetetlenségre. Az emberek többsége nyakig ül a szarban, akkor kap egy ilyen bölcsességet, amiben aztán jól bele is kapaszkodik. Nem vonatkozik rá, nem is tesz érte, hogy rá vonatkozzon, de magáévá teszi a gondolatot, hogy ez hozzátartozik, mert kell a napi túléléshez. Pedig dehogy! Ezeknek akkor lehetne igazi értéke, ha tényleg tanulna belőle az olvasó, de azt látom, hogy nem. Sokan magukra szabják, pedig az élete pont arról szól, amiről az írás beszél, hogy milyen ne legyél, mit ne tegyél. Milyen kényelmes is elhinni, hogy ez akár róla is szólhat… Ennek egy tanulsága van: tanulni kell belőlük és nem rácsapni, hogy végre egy magyarázat, hogy „miért csinálom rosszul az életem”, vagy épp azt mondani, hogy „persze én is ezt csinálom, így élek, gondolkodom”, pedig dehogyis.

Tőlem is sokszor elvárják, hogy aszerint gondolkodjak, éljek, érezzek, amit kiteszek az oldalra, vagy épp sorselemzésnél, spirituális tanácsadásnál elmondok. Nyilván nekem sem megy minden, hiszen én is emberből vagyok, esendő, manipulálható és –sajnos – nagyon is érzelmi alapon döntő fajtából. De igyekszem változni, változtatni (még azon az áron is, hogy sok embert kiiktatok az életemből), bár sokan ezt úgy értelmezik, hogy nem ragaszkodom az elveimhez. Persze, hogy nem! Különösképpen, ha közben változtak a dolgok körülöttem. Bár bikaként hivatalosan ragaszkodnom kellene ahhoz, amit egyszer kimondtam – még ha beledöglök is -, de az évek alatt megtanultam, hogy a fejlődéshez elengedhetetlen a saját magunk, vagy az egónk által kimondott szó, gondolat, érzés felülbírálása. Nap mint nap nekem is tanulnom kell újra és újra az embereket. Nem vagyok mentes a csalódásoktól, hiába látom előre mi fog történni, az emberi énem ad még egy esélyt, hogy hátha még sem… hátha tudok javítani, segíteni, és nem elhinni, hogy ez ilyen…

A legnagyobb probléma, hogy ragaszkodunk a régi berögzült, már nem működő gondolatmintákhoz, elvekhez. Minden alakul körülöttünk, miért pont mi ne változzunk?

A nagy bölcsek, mint például Coelho, Müller Péter, Tolle, Osho, Hesse, de még sorolhatnám, egy általános, nagyon jól megfogalmazott eszméket hirdet, saját tapasztalatokat ad át, de a legfontosabb az, hogy ezek csak érdekességek legyenek, emellett alkossuk meg saját gondolatainkat, érzéseinket, és ezeket helyezzük bele a saját életünkbe. Mert bizony vannak saját gondolataink! Még ha nem is olyan jól hangzanak, mint fent említett „tanítók „– szintén hús-vér emberek – által megfogalmazott életfilozófia, de legalább a miénk. A saját életünkről, érzéseinkről, gondolatainkról szól, és nem készen kapjuk. Tudod, tudom… Sokkal kényelmesebb így, de az élet a mozgásról, a fejlődésről, a változásról szól, és a nagy tudósok, filozófusok nem tudják ezeket személyre szabottan prezentálni. Mások eszméi ne tévesszenek meg senkit, mert rövid távú segítséget adnak, hiszen csak illuziók… (Lexan)

A siker titka

„A kiindulópont az, hogy mi magunk teremtjük meg az életkörülményeinket.
Az az élet, amelyet jelenleg élünk, múltbeli gondolataink és tetteink eredménye. Mi vagyunk a felelősek jelenlegi gondolatainkért és érzéseinkért.
Mi vagyunk a felelősek azért, amit mondunk vagy teszünk. És azért is mi vagyunk a felelősek, hogy mi jut el az agyunkig - milyen könyveket és újságokat olvasunk, milyen filmeket és tévéműsorokat nézünk, kikkel barátkozunk.
Minden tettünket mi magunk befolyásoljuk. Ahhoz, hogy sikeresebbek legyünk, mindössze annyit kell tennünk, hogy módosítunk a viselkedésünkön, és így elérjük, amit akarunk.
Ennyi az egész. Ilyen egyszerű!” Jack Canfield-Janet Switzer

Érkezz meg Önmagadhoz

Most érzed igazán, hogy csak egyedül mész az úton. Hiszen ez az út csak a Tiéd, senki másé. Egyedül Te vagy a felelős érte. Már nem fogják a kezed, magadra maradtál. Nem azért, mert nincs melletted senki, a lelked magányos. Mész, és keresel valamit, amiről talán magad sem tudod, mi az, de érzed, hogy elveszítetted. Szúr, fáj, néha azt érzed, nem bírod tovább. De van Benned egy vágy, ami mindennél erősebb. Vágysz megtalálni valamit, ami a Tiéd. Valamit, amit nagyon régen elveszítettél. Olyannyira régen, hogy már nem is emlékszel rá. De a lelked tudja, Ő még emlékszik. Neked pedig semmi más támaszod és bizonyosságod nincs.
Mész az úton, néha mosolyogva, néha üvöltve és sírva, fájdalmakkal és félelmekkel telve. De nem tehetsz mást. Sötét van és hideg, minden nyirkos, kellemetlenül érzed magad. De a lelkedben ott pislákol a fény, mely utat mutat Neked. Megvilágítja előtted az ösvényt. Események és emberek jönnek szembe. Megaláznak, Beléd rúgnak, bántanak és kigúnyolnak. A lelked sír, de Te egyre erősebb leszel. Minden lecke után egyre nagyobb a fény a lelkedben. Egyszercsak észreveszed, hogy már az egész utat bevilágítja előtted. Egyre határozottabbak a lépteid, egyre gyorsabbak, már senki és semmi nem bizonytalaníthat el. Már tisztán látsz magad körül mindent. Egyre boldogabb a szíved, mert tudod, hogy jó úton vagy. A saját utadon. És egyszercsak megtörténik a csoda. Eltölt egy mindent átható boldogság. Az út végére értél. Megérkeztél. ÖNMAGADHOZ...
Mohácsi Viktória

Kitartás!

Most nagy változások vannak, sokan nem jól érezhetitek magatokat, felfokozott lelki állapotban lehetettek. Ezek az energiák a látszat ellenére nagyon jók, tisztítóak, csak nagyon erősen kapjuk. Próbáljátok meg türelmesen, higgadtan kezelni az indulataitokat, ha mélypontra kerülnétek, akkor pozitív gondolatokkal hozzátok fel magatokat addig a szintig, ha ne essetek ideiglenesen se "depresszióba". Ezt a pár napot próbáljátok meg amennyire lehet vegetatív állapotban tölteni, ami azt jelenti, hogy a mindennapi rutin feladaton, munkán kívül semmi fölösleges dologba ne fogjatok bele. Csütörtöktől már érezetően jönnek a változások, a hétvége meg már felüdülés lesz. Kitartás, és tudjátok a jelmondatot: Csak pozitívan, vidáman és mosolyogva.

Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbnak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában. (Montesquieu)

Az élet iskolája

Sokszor hallom, hogy "meg kell tanulni a leckét", "biztos feladatnak kaptam", "meg kell szenvednem érte"... Sem az univerzum, sem a Teremtő nem ad sem leckéket (nem suli ez!), sem feladatokat, se nem várja el, hogy bármit szenvedés útján érjünk el.

Ezt mi magunk emberek generáljuk saját magunknak. A rossz döntéseink hozománya, hogy a dolgok nem úgy működnek, ahogy kellene. A párkapcsolatainkba beleboldogtalanodunk a sok elvárás és játszma miatt (persze tesszük mindezt vigyorral az arcunkon, hogy mi milyen boldogok vagyunk), a munkahelyünkön örökösen elégedetlenkedünk (holott örülhetnénk, hogy legalább van munkánk), a baráti kapcsolatokban bólogatunk (pedig arra kinek van szüksége, hogy visszajelezzék a rossz döntéseinket)...

De mennyivel könnyebb hibáztatni másokat, azt mondani, hogy a sors, Isten vagy bárki más most "leckét adott nekünk", mint magunkba nézni és változtatni az életünkön. Az univerzum, a szellemi segítők nem büntetnek minket, segítenek. Ha rosszul döntünk, megmutatják a helyes utat. Ezt kellene észrevenni, de ez nem lecke, nem feladat és nem rossz dolog. Ha rosszként éljük meg, akkor az nem útmutatás, hanem azt jelenti, hogy eltérünk arról az útról, amin haladnunk kéne. És ezen csak mi tudunk változtatni... (Lexan)

Bemutatkozás

Egész életemet végigkísérte a másik világgal való kapcsolat, és tudom: azzal a küldetéssel születtem le, hogy ezzel a kapott képességgel másokon segítsek. Ez sokszor nem túl hálás feladat, ezért sokáig igyekeztem – amennyire lehetett – távol tartani magam attól, hogy spirituális képességeimet „gyakoroljam”.  De az életfeladatokat le kell teljesíteni, hiszen nem véletlenül kapjuk a lehetőségeket, a tudást, így elkezdtem vele intenzíven foglalkozni.

Nem vagyok hagyományos értelemben vett jós, mert elsősorban hiszem, hogy bár a sorsunk, utunk előre meg van  írva, de a döntéseinken múlik, hogy épp hol tartunk, merre megyünk. Ha szerencsénk van, akkor kevés kitérővel, kevés bukkanóval haladunk az élet nevű ösvényen. A másik, amiért nem jósolok, inkább sorselemzek, hogy hiszek a teremtésben, tehát minden kimondott szó, érzés, gondolat, ami megfogalmazódik bennünk, azt meg is teremthetjük. Ezért kellenek pozitív gondolatok, és a legfontosabb, a hit. Elsősorban magunkban, és bennünk rejlő erőben… Ennek megtalálásában tudok segíteni!

A legfontosabb viszont, hogy a kártyák/angyalok üzeneteit, és a fentről jövő segítő információkat át tudom adni, de a problémákon, a megoldásokon neked kell dolgozni.  A másik világ útmutatást ad, segít, ha kéred, de életed döntései mindig a te kezedben vannak. Ne felejtsd: minden kérdésedre, kételyedre, bizonytalanságodra benned van a válasz. Segítek neked megkeresni!